A felsőoktatásból történő forráskivonásnak, és a tandíj bevezetésének nemcsak gazdasági okai vannak. A Széll Kálmán-tervben megfogalmazott, közel százmilliárdos forráskivonás természetesen nem mellékes szempont, de ennél talán sokkal többet nyom a latba, hogy azok jussanak csak be a felsőoktatásba, akikre a mai hatalom a jövőben támaszkodni tud, támaszkodni kíván. E cél érdekében kellett visszafordítani az úgynevezett bolognai folyamatot, csökkenteni az állam szerepét a felsőoktatás finanszírozásában, és az állam által száz százalékban támogatott felvételi keretszámok elosztásánál minimálisra csökkenteni a leginkább kételkedésre hajlamos humán értelmiségiek képzését. A bolognai folyamat lényege a többciklusú felsőoktatás megszervezése, amelyben az úgynevezett hároméves alapképzés elsődleges célja a felsőoktatás megnyitása minél szélesebb kör előtt. Ez áll összhangban az Európai Unió „Oktatás és képzés 2020” tanácsi elvárásaival, melyben célként fogalmazódott meg, hogy 2020-ra a felsőfokú végzettséggel rendelkezők 30-34 év közöttiek aránya érje el legalább a negyven százalékot. A második lépcsőbe, a mesterképzésbe már csak a kiválók léphetnek, az alapképzésben tanulmányokat folytatók mintegy egyharmada. A legfelsőbb szintre, a doktori képzésbe jelenleg csak a legeslegjobbak léphetnek tovább. Ez a fokozatosság elégíti ki azt az elvárást, hogy szélesedjen a társadalom tudásszintje, de ne csökkenjen a felsőoktatás minősége.

Nem új vita a felsőfokú tanulmányok költségeihez való hozzájárulás kérdése. A mai kormány azonban 2008-ban az alábbi népszavazási kérdést tette fel: „Egyetért-e Ön azzal, hogy az államilag támogatott felsőfokú tanulmányokat folytató hallgatóknak ne kelljen képzési hozzájárulást fizetniük?” A népszavazáson a tandíj eltörlése mellett döntöttek a szavazók. Ezért azok az intézkedések, amelyekkel radikálisan megemelik a hallgatók fizetési kötelezettségét, a választói akarat tudatos semmibe vételét jelentik. A felsőoktatásba történő bejutás megszigorítása, az állami támogatás csökkentése azt a célt szolgálja, hogy a szegény családból származó fiatalok minél nagyobb hányadban kiszoruljanak a felsőoktatásból.

Csodálkozásra nincsen ok. Aki kétharmaddal rendelkezik a parlamentben, az akkor is igazat mond, ha egyébként nyilvánvalóan hazudik.